csakazolvassa-Gerle Éva pszichiátriai bajairól szóló vallomásának helyes olvasata A Joó Violát le elmebetegező Gerle Éva, saját maga írta le a blogján (Csak az olvassa), hogy ő testi tünetek szintjén is jelentkező kényszerképzetekkel, depresszióval és hallucinációkkal küzdő elmebeteg.

1. Kozma Szilárd:
csakazolvassa-Gerle Éva pszichiátriai bajairól szóló
vallomásának helyes olvasata
A Joó Violát le elmebetegező Gerle Éva, saját maga írta le a blogján (Csak az olvassa),
hogy ő testi tünetek szintjén is jelentkező kényszerképzetekkel, depresszióval és
hallucinációkkal küzdő elmebeteg.
A „Csak az olvassa – én szóltam” c. blogján, Gerle Éva, nem csak az alant idézett,
elmebetegségének a tüneteiről (skizofréniájáról) írt részletesen, hanem ezzel együtt annak a
biztos jelét is leírta, hogy máris eszelős rögeszmék által irányítottan él. Ugyanis azt állítja egy
2O13 december 12-i, olvasói figyelmeztetésre válaszolva, mint egy, a mi családunk tárgyi és
jogi tényeivel egy csíkszeredai hatósági hivatalnoknál is inkább tisztában levő „kompetens”
személy – hogy, a szerinte, „amúgy is” államilag gondozott, tehát szerinte máris FÉLÁRVÁNAK SZÁMÍTÓ gyermekeink az ő rágalmazásai miatt nem kerülhetnek rosszabb
helyzetbe, és tehát, ő nem is tehet minket a hitelrontó rágalmazásaival tönkre, mivel mi már
azelőtt tönkre voltunk menve – szerinte-, hogy ő a családunk tönkre tétele érdekében
tervszerűen meghirdet internetes rágalmazási támadásait elindította volna!
Persze, mindebből semmi, de semmi nem igaz, soha ilyesmiről a mi gyermekeinkkel
kapcsolatosan szóba sem került, fel nem VETŐDÖTT SOHA, SEMMI FÉLE ÁLLAMI
GONDOZSÁBA VALÓ VÉTEL,
Sőt: még csak szociális segélyben sem részesültünk, tizenkét éve, amióta az internetet sikerült
bevezetni és az asztrológiai tanulmányaimat oda feltölteni!
MINDEZT Ő HALLUCINÁLJA, mindenki jól láthatja a videóinkon, hogy ha nem is
rendkívülien luxusban, mint ő, de normálisan élünk!
Ez az ember tehát kétségtelenül EGYSZERŰEN egy KÖZVESZÉLYES
ELMEHÁBORODOTT, sem több sem kevesebb.
Nagyon szépen kérem a „Csak az olvassa” c. blog olvasóit, és az Erdélyi Magyar Nyelvű
Média dolgozóit, hogy semmiképpen ne higgyék el tőle a rólunk, illetve a családi – anyagi
helyzetünkre, illetve az ő velünk kapcsolatos „ártatlanságára” és a mi ellene intézett
támadásainkra vonatkozó hazugságait, hanem kérjék számon tőle ezeknek az állításainak a
tárgyi dokumentumokkal alátámasztható valóságosságát.
Akár csak azt is, hogy hónapokon át HAZUDOTT MÉG A SAJÁT OLVASÓINAK IS,
MÉG DECEMBER ELEJÉN az állítólag általa december közepén megtett RENDŐRSÉGI
FELJELENTÉSÉT illetően.
– AMI ugyancsak NEMLÉTEZIK a tárgyi valóságban! (GÉ nem tett, vagy tőle nem
fogadtak el, a Budai rendőrségen, semmiféle ellenünk szóló feljelentést.)

2. Gerle Éva tehát ebben is, mint mindenben, szemrebbenés nélkül hazudott olvasóknak és
újságíróknak egyaránt: nem tett semmiféle rendőrségi feljelentést ellenünk, illetve, azt nem
fogadta el tőle a rendőrség, mivel komolytalannak és megalapozatlannak találta. – És
mennyi „a rendőrségről érkező jó hírt” nem jelentett be az olvasóinak ez alatt a másfél
hónap alatt! És ez semmi, de a Transindex újságíróját és szerkesztőit is becsapta ezzel az
aljas hazugságával és a Sixx nevű rovatvezetőt is az www.inda.hu-ról, akivel szintén cikket
íratott erre a hazugságra alapozva. Tehát, a mi közbűnösökként való elitélésünket máris
létező bírósági tényként kezelve! – Ez közönséges szélhámoskodás, vagyis közönséges
média-bűnözés, amely bűnváddal bővíteni fogjuk az ellene a Budai XII. kerületi
ügyészségre elküldött Ügyészségi feljelentésünket. Ott majd megállapítják, hogy börtönrácsok, vagy egy pszichiátriai intézet rácsos ablakai mögül fogja-e folytatni a december
elején tervszerűen meghirdetett jelenlegi CSALÁD-ROMBOLÓI TEVÉKENYSÉGÉT.
Ez egyébként, mindig így történik: A rágalmazóinkról (Nagy Attila Puli!) mindig kiderül,
hogy vagy erkölcstelen munkakerülők és elmebeteg házastársaiknak, vagy nyugdíjas
szüleiknek kifosztói, vagy az, hogy ők maguk is elmebetegek.
Gerle Éva: Csak az olvassa c. blogján talált vallomása a saját őrületéről:
„top 10 — kín
Közzétéve augusztus 17, 2013
Annyit írtam már a testről! Ez az én testem. Lássuk most a
pszichiátria, -ológia körébe tartozó kínjaimat, de legalábbis
jellegzetességeket. Hordjuk össze — nektek mi van?
1. Állandó intellektuális túlfűtöttség, szellemi egzaltált állapot.
Ide tartozik ez az iszonyatosan éber tudatállapot, a villanófény:
nagyon koncentráltan dolgozom, értek meg szöveget, színházat, ugyanígy
főzök, és mindenben azonnal döntök, és megyek bele a döntésbe, mint a
tank, nem táncolok vissza. Így lett a lányom, így a bambuszbiciklim,
az otthonom, a legszebb csókom, a munkáim, a versenyeredményeim, és
így néztem a művész urat a színpadon: felfokozottan, mindenestül,
azonnal. Mindent tudok előre, mindent észreveszek, főleg a forgalomban
a szereplők szándékát, a valószínűségeket — nem csoda, az életem a
tét. Ugyanígy: számok, dátumok egész pontosan és évekig, egyszer
hívott ismerős telefonszáma sokkal később is simán megy, Zola mikor

3. írta a Nanát, biciklidefekt időpontjának krónikási igényű felidézése,
tizenkét éve a Sirálypremier, első anális szex dátuma stb. (az a baj,
hogy exponenciálisan nő a szexszel kapcsolatos, sokszor megdöbbentő
keresőkifejezések idetalálása, nagyon előre rangsorol a google).
Ismerősök néznek nagyot ezen a dátummánián, rettegnek (pedig van, hogy blöffölök),
aztán inkább csak röhögnek.
Úgy-e, Balázs.
Arcok nem, neveksem, de ami szám, vagy efféle tény, az mindig, nemhogy nem félek
aszámoktól: a szerelmesük vagyok, anyai ágon matematikus a család,nagyapám igen jeles
csillagász volt, és az már, mint József Attilától
is tudjuk, szinte költészet, körbeértünk.
2. Alvásparalízis – mosom kezeimet azóta bezárt blogján olvastam róla,
jaj, hogy most már neve is van! Iszonyat, úgy hívtam: jönnek a Rémek.
Tizenhat és huszonkét éves korom között rendszeresen, főleg
alkoholfogyasztás után. Zúgásra ébredek, a tudatom éber és retteg, a
testem alszik, nem mozdul, de valami mégis felkel és elindul bennem, a
többi nehéz és kétségbeesett. El akarják vinni a lelkemet sötétszürke
lények, akiket nem látok, rettegek. Fogaim tövének fájdalma. Kiáltani
akarok, valami éber erős lélekkel várja közben bennem, hogy vége
legyen, és tudja is, hogy mindjárt vége, csak ki kell bírni ezt a
süvítő zúgást, jaj, ki kell bírni. Amióta gyerekem van, és főleg a
szoptatás alatt, ami hormonálisan nagyon más alvást csinál, csak
egyszer-egyszer fordult elő. Fórum a témáról, nagyon érdekes. Ugye
nektek is volt, ugye nem csak engem visznek el az ufók? Nem érdekel,
hogy asztráltest meg két világ közti kapu, nem akarok rettegni.
3. Folyamatosan magas szorongásszint, túlzott felelősség- és

4. Elégtelenségérzéssel. Magas mérce, amely megbénít, mindent megkeserít,
mindent problémának, súlyosnak láttat, kedvetlenné tesz, moralizál,
bűntudatot okoz, szégyenbe taszít, nem enged önfeledtnek lennem,
könnyen túllépnem, rá se rántanom, elhajítanom, ami nem kell.
Ma már megvan a vicces fele is ennek, meg az élvezet is ugyanolyan súlyos:
túlhajtott, de koncentrált, okos, tudatos hedonizmusba fojtom a
szorongást, néha megdöbbenek, mennyt segít egy pohár bor, de nem
engedhetek ennek, nem iszom, nem iszom, havonta kétszer talán valamit.
Biztos ellenszer a nagyon sok futás, a katartikus zenehallgatás, és a
szexben is tudott lenni pont, amikor ez átbillen.
4. Szezonális depresszió, bipoláris jegyekkel.
Tanár vagyok, előtte meg diák, és ekképpen mámorosodtam meg mindig a tanévkezdettől.
Akkor még minden tiszta, aranyló, szelíd az ősz. Nagy kezdetek, nagy energiák, nagy
teljesítmény, feszes hegyű filctollak. Alkotó ember vagyok, és minden évben szétrobbantom
kínlódó keresésemmel a tanárlét falait.
Nem értenek a körülöttem levők…..(!!!!!!!) Konfliktusok, majd idegenség.
Ma sem értenek, egyébként, csak ma már visszavonulok a kastélyomba, és
megvagyok magam, a gyerekeim, a blogom, az erdő meg én. És aztán
összezuhanás, fényhiány, kifáradás, teljes csőd, önpusztítás. Nyáron
újra valami megnyugvás, változás. A legdurvább 2004 ősze volt. Még
gyanútlan voltam, beletettem minden sejtemet a tanárságomba, a
barátságaimba, a reménytelen szerelmembe, nagyot zuhantam.
Ezt a bipoláris dolgot tudakoltam egy szakembertől, de akkor
akasztotta fel magát harminchárom évesen az egyik ilyen ismerősöm, és
ahhoz képest semminek tűnt az enyém.
Elmúlt, egyébként, János elfogadásától, attól a tudattól, hogy
megérdemlek dolgokat, meg hogy nem függök, merem élvezni, ami van,

5. együtt száguld az életemben a teljesítmény és az öröm, a döbbent hála,
hogy hát mégis, és talán a halála is megérlelt.
5. Nem tudok pisilni bármilyen stresszhatás esetén. Ma sem, de
régebben egészen abszurd módon tíz perceket szenvedtem, közben
berregett a busz motorja. Itthon nincs gond, de máshol, főleg ha menés
van, utazás, vagy mások is a közelemben! Kínomban elkezdtem a helyiség
mintáit, kőkockáit, csempéit számolni, lassan, nagy figyelemmel –
meglepett a siker, tizenháromnál mindig eljött a megváltás. Ezt
nevezzük autogén tréningnek, vagy kognitív terápiának, Dani? Egyedül
sikerült megtalálnom a megoldást, és az évek alatt tizenháromról lassú
háromra csökkent a sikeridő. Az elengedéssel lehet problémám,
bizonyosan, vagy még rosszabb, valami abúzus? Vagy csak hosszú a
húgycsövem? Egyszer bepánikoltam egy dizájnvécében, ahol semmi
számolnivaló nem volt, csak ónszínű recés falak. Na, ez megy a
regénybe.
6. Szénhidrátfüggés, evésrohamok. A futás kioltja. Most is
sokat eszem, ha nem felejtem el, és nem vagyok el egész nap három
kávéval (Illy magyar volt, tudtátok?), de ma nagyon fontos a minőség,
meg sokat is fogyasztok. Bulimia sosem.
7 Karvagdosás (Csukló-érfelvágási kísérletek)
– elég részletesen megírtam már: Kiált a testem(!), ez is
miért jelszavas, hát mit szégyellek még én? Most a fotózáson
lealapozták gondosan. Szeretem a textúráját egyébként. -> hegfétis.
8. Hajrágás (erre jó a drága fodrász, mert akkor sajnálom a profi
végeket), sebtépkedés, hegfétis; szőrhúzgálás- és

6. fültisztításszenvedély, mások mitesszereinek sóvárgó lesése, magamon
találás öröme, és ne dicsekedjek, de ritka.
9. Időbeosztási képtelenség, lekésés mindenről, ami fontos.
Amióta volt ez a fél év: három gyerek életének
megszervezése, infúziólecsepegéshez igazított taxi,
főorvosarrajáráshoz hangolt bébiszitter, gyógyszerbevevés,
kacsaürítés, azóta én gyűlölöm és kijátszom az időpontokat. Egyszerűen
nem indulok el, bosszúból, leszarom. Sok türelme kell legyen annak,
aki velem találkozik. Le is késem a vonatot, és a Ványa bácsit is.
10. Kényszerképzetek, kényszerbetegségek, ezek másokra erőltetése.
Ez enyhe, vagyis nem teszi tönkre a mindennapokat:
elsősorban a teljesítmény-kényszer, írás-kényszer, túlhajtott zenehallgatási kényszer.
Valaminek utánamenni, és most éppen a Nagyításnak annyira, mint benne Thomas a
gyilkosságnak; megállíthatatlan futás (lépésszámlálás, sose rontom el) és biciklizés közben a
lábfejkörök számolása. Aztán: morzsaiszony, kezem tiszta legyen, lepedő-terítő
szegélye lefelé legyen és ne legyen ferde; papucs mindenkin vagy
nagyon tiszta padló, ne lépj rá, ha vizes, ezért vendégeimmel is
pörölök. Újabban hisztéria a színekkel: bugyi-melltartó egy szín és
egy márka legyen (Intimissimi), mert el van rontva a nap különben!
Fehér cipő, fehér óra, fehér hajgumi; vagy épp narancssárga
kiegészítők, esetleg zölddel — van, aki ezt ízlésnek nevezi. (És van aki, a többség: őrületnek!)
Megkerülhetetlen klasszikus kényszertémában, olvassátok inkább őt:
Repedésre nem lépés — ÁSÉS Brigád blog
Alsóban kockás füzetet teleírás számokkal, úgy, hogy egy kocka egy
számjegy, vesszővel elválasztva.
Gyerekkorban minden reggel kakaó kapás ágyba, 3 decis söröskorsóban.
Legbetegebb szertartásszerű megivás: Maki (együttalvó játék)

7. felültetése, majd Pelus (sokéves 2000x kimosott textilpelenka)
kiterítése levarratlan ún. “sima” felével felém, és jobbkézzel
kakaóivás közben balkéz fonákjával nagyon puha Pelus simogatása!!!!
(Későbbi borotvált pina – igény kialakulása.) Ezzel az emlékkel
társaságon belül hihetetlen sebek feltépése, mint Bretodonak az Amélie
által megtalált gyerekkori doboz. Közös élmények: pelenka mindig
színnel kifelé hordása mindenhova, anélkül alvás nem tudás. Ha nem
színnel van bármilyen textil, rosszullét kerülgetés. Őzike szintén.
Testvér őzike bosszúból felakasztás csillárra. Ettől haláltól félelem
kialakulás. (Korábban említett Makit vitorlás árbócra felakasztás
Balatonon idősebbek — nagyon sírás.)
11. ) És akkor idézzük még fel, mi az, ami az 1984 végén a patkányok:
legbelső félelem? Nekem a skorpió. De egy ilyen égövi lány mikor
találkozik skorpióval? Nos, soha, de el kell meséljük már ezt is,
Kinga, ne haragudj: a nyolcvanas évek derekán járunk, három évvel
idősebb barátnőmmel azt játsszuk, hogy a tekintélyes mennyiségű Búvár
zsebkönyvek valamelyik képét az egyik a másik fél orra alá tartja, aki
csukott szemmel megcsókolja, majd megnézi, mi volt az — katarzis
kilenc évesen. De hogy visszaélés ne történhessék, a Pókok, skorpiók
kötetet eleve átvittem anyám szobájába. Ez az én rafinált, hogy mást
ne mondjak, barátnőm átosont, vagy mégis elrejtette valahogy (most már
elmondhatnád, hogy volt), míg én csukott szemmel vártam, és a hátlap
fekete, borzalmas skorpiójára nyitottam ki a szemem, azóta rettegek a
sosem látott skorpióktól.”
Kozma Szilárd asztrológus: A Skorpió ugyanis a gyökeres spirituális újjászületésnek, tehát a
régi tévelygő és beteg öntudatunk elhalásának a megtestesítője ugyanis, és ezzel persze, a

8. tényleges boldogsághoz és egészséghez – a megváltáshoz vezető életutunknak a megnyílását,
negatív esetben: annak a teljes elzáródását (lásd: végbélelzáródás, vagy prosztata, nők
esetében: húgyvezeték elzáródás – tipikusan skorpiói betegségek!) testesíti meg. Nem
véletlenül fél tehát a skorpióktól és az asztrológiában a skorpió analogonját megtestesítő
pókoktól a csakazolvassa c. férfigyűlölettől csepegő blognak a szerzője: Gerle Éva! És jön a
12 és a 13, amit Gerle Éva csak abban az esetben lenne képes ézsre venni magán, és
beismerni, hogyha az előző agyeberegség-tünetei nem lennének:
12. Beteges valóságferdítési kényszer. A tárgyi valóságnak a szavakkal való leírásával,
elmondásával történő elferdítésének a beteges kényszere, az arra való csillapíthatatlan
sóvárgás. Ha valami szép, akkor az számára nem elég szép, azt leírás – elmondás közben fel
kell nagyítani, fel kell fokozni.
Ha valami ronda, utálatos, mocskos és szennyes, vagy rendetlen, azt úgy kell leírnia, hogy ott
csakis az őskáoszról lehet szó, meg a pokol fertőjéről. De ha nem is jön mindig ennyire
túlzás-kényszer, úgy, ahogy van az a tárgyi valóságban, nyilvánvaló, hogy az nem lehet úgy a
jó és a helyes, és reális, neki vagy jobbra, vagy balra, vagy felfelé, vagy lefelé, vagy
mélységbe, vagy magasság irányéba, de kell változtatni, ferdíteni – másítani, szépíteni, vagy
csúfítani rajta. De ezt úgy, hogy abban már is benne legyen a jellegzetes Gerleévai ítélet is, az
elítélés, vagy a helyeslés.
13. Beteges nagyzási hóbort, megalománia. Vagyis: Mindenek fölött ott állok Én Gerle Éva,
ez a csodálatos, azelőtt sosem volt és azután soha nem lesz, de attól még Isteni, tehát
öröklény, akinek mindig de mindig csak és csakis igaza lehet. Aki tehát soha, de soha nem
tévedhet, ahogy az Isten sem tévedhet soha. Ebben vagyok Én, a az önimádó agysorvadásos
hülye, a legbiztosabb és a legmeggyőzhetetlenebb. – Egyelőre…